Köhögést hallok a konyhában.
Valamelyik családtagom.
Felülök, és hallgatózom: száraz köhögés? Egyszeri, vagy többszörös? A tizediknél már feszült vagyok.
Felkeresem a forrást, és már jön is belőlem a kérdés “Minden rendben? Hogy vagy? Van lázad? Fáj valamid?”
Persze a vírus tüneteit keresem a túlesőktól szerzett információkat.
És ugyanezt nézem magamban is.
Fáj a fejem. Ez már az???
Kapar a torkom. Ez már az?
Fáj a hasam, ráz a hideg. Ez már az?
Elkaptam? Hordozó vagyok?
Ez már beteges.
Nincs baj tudom. Nem érintkezünk senkivel.
A reggeli köhögés az asztma amiben párom szenved, és csak a reggeli szokásos torokszárazság miatti
Fejfájásom az is rendszeres szokott lenni, nem bírom ezt az időjárás ingadozást, hogy nappal 25, hajnalban 8 fok van.
A torok kaparásom a fagylalt utáni állapot, ez is tipikus.
A hasfájásom a csalán tea következménye, és a hascsikarással jár a hidegrázás.
Holnapra kialszom.
És ahogy ismerem magam, vagy majd ha visszazökkenünk a rendes kerékvágásba, akkor a jövőben is ez nem csak nálam, de kollégáimban is ott ragad valahol a tudatalattinkban, hogy az éves rendes influenzát kapjuk el egymástól, vagy ennek a jelen kornak valami mutációját…
Mostmár soha nem leszünk olyan felszabadultan magabiztosak egy betegség esetében sem, mint voltunk régen. Felelőtlenül. Mert tudom, sokan nem szedték végig pl. a kapott antibiotikumot, amikor már jobban lettek, vagy antibiotikum ellenesek ki se váltották, ha az orvos felírta… Sőt az elmúlt 35 éves munkaviszonyom alatt nagyon sokszor megesett, hogy – nem csak én – de betegen is bejártunk dolgozni, nem törődve a szövődményekkel, legyintve, ez csak kis köhögés, nátha,….

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: